Szerdán kora reggel sokan sürgölődtek a Nyíregyházi Főiskola „C” épületénél, ahol második alkalommal rendezik meg a tavaly hagyományteremtő szándékkal elindított disznóvágást, melynek része a hurka-
és kolbásztöltő verseny is. Ottjártunkkor már főtt a belsőség, és a kíváncsi hallgatók már a frissen sült hagymás vért is megkóstolhatták. A böllérek ezalatt a csülköt csontozták, de természetesen a daráló is dolgozott, hisz a kolbászhoz szükséges húst darálták.
Az érdeklődők forralt bor mellett jó társaságban várhatják a malacságok elkészülését.
Írja a szon.hu mai rendkívül alapos és mélyenszántó cikke.
Most pedig én, amire emlékszek:D
Minden egy hűvös márciusi reggelen kezdődött. Korán keltünk. Másnaposan. Szinte alvás nélkül. Na ezt most untam meg. Szóval bepakoltunk a batyuba, irány sikta. Azt se gondoltam volna, hogy 8 órakor idén is korán érek oda. Nemtudom miért nem kezdtük el akkor (mind a kb. 5-en akik voltunk ott abban a pillanatban) az egész malackodást, pedig minden elő volt készítve, fel volt állítva, le volt fektetve. Épp csak a két szúrandó malac nem érkezett még meg. És még mindig. És még mindig...
ÉS! Nemhogy a malacokat, de még a fogópálinkát sem láttunk jódarabig. Be kellett érni a finom tokaji furmint fogóborral;) (eladó 3/416-ban:D) Traktoros Ferinek köszönet érte! Viszont tanúkkal állíthatom, hogy ott a helyszínen Antal Jedi valaki ígért fogópálinkát, amit azóta is kapunk folyamatosan. Szép. De sokáig nem kellett szűkölködnönk, mert máshonnan, de az is előkerült.
Befutott a két malacpajtás, azzal a lendülettel le is lettek kapva az utánfutóról, hedsát és borultak. Szigorúan kíméletes gyilkolás (kicsit paradox), csakis az ISO 90001 és MSZ EN 3295-ös szabványoknak megfelelően a szúrás előtt. Cucut elérte a végzete. Fogópálinka. De szép időnk lett. Fogópálinka. Másik cucu is felszállt az angyalok közé. Fogópálinka. Szúrás után nyilván a kötelező munkafázisok. Disznóölés for damíz: Lövés, szúrás, perzselés, tisztítás, feldolgozás, evés. Címszavakban.
Egy műhely volt kialakítva a feldolgozásra, asztalokkal, darálóval, töltőkkel, néhány kiló M12-es csavarral ésatöbbi. Cucuk asztalra helyezhetőség érdekében kisebb egységekre lettek bontva, így ilyen választékosan megfogalmazva, hogy hozzáférhetőek legyenek az alkatrészeik, nameg a belsőségeket se nagyon használjuk fel mindet...
Közben megsült a vér is, fogópálinka. Megreggeliztünk, hogy újult erővel tudjuk fogópálinka, a munkát folytatni. Bent a feldolgozás hasonlóan jó kedvűen haladt előre, főtt közben a toros is, darálódott folyamatosan a kolbászbavaló. Azt mesterúr (üdvüzlet Bélabá!) szépen, okossan, szentimentálissan bekeverte a megfelelő fűszerekkel és töltöttük is vissza cucut a saját (boltban vett) beleibe. Utána a hurkábavalóakkal ugyanígy. Az idő előrehaladtával egyre darabosabb a beszámolóm és nagyobbak az időugrások is. Akárcsak ott a helyszínen.
Akkor az úm. hurka- és kolbásztöltő versenyről. Már ha azt versenynek lehet nevezni. 2 csapat feszült egymásnak és a töltőknek, mi és a piár (??) csapat. Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a mi formációnk bizonyult nyertesnek, khöm. De ez már a termelékenységből és a végtermék ízéből is egyértelmű volt;D
Hogyan készült a hogyan készült
Maga a disznótor a C mögött nagyon családias volt, nem akartam mondani, hogy rohadt kevesen voltunk, de attól még így van. Tavaly egy lócán többen ültek, mint ahányan egész nap voltunk összesítve. Ebből kiderült, hogy a hiána is kevesebb volt. De akik ezúttal is ott hokiztak kizárólag ingyenélni szájtátva és lábalatt, azokat és női felmenőiket innen is üdvözlöm. Sajnos akik tényleg beleadtak mindent a melóba azok még kevesebben, mint tavaly, de ettől függetlenül jó hangulatú, pörgős és minőségi munka folyt egész nap. Innen is köszönet a szervezők nevében is érte, akik segítettek, név szerint felsorolni viszont már sok lenne. Jó mulatság, férfi munka volt!
A talpalávalót egész nap Dj Baranyai szolgáltatta
A vágás után szakmai előadások voltak a 113-asban, amikről olyat kell kérdezni, aki ott is volt:D De az is nagyon hasznos és érdekes volt!;D Azt követően pedig munkánk gyülölcsét (szőlő, szilva, barack) , illetve elkészült hurka és kolbászát kóstoltuk. Nem hazabeszéd (főleg, hogy sokunk érdeme), de nagyon finom lett. Itt beszélgetés, fogyasztás aztán elcsordogáltunk, később pedig folytatódott a dínom-dánom a Club Campusban, a szokásos fergeteges (személyzet+3 fő) szerdai hangulatban... Legalábbis amíg volt szerdánként. Ezt az alkalmat leszámítva.
Összesítve nagyon jó nap volt. Még ilyet!
A teljes képgaléria elérhető ITT, annak tartalmáért köszönet Pítörnek!
Friss beugatások