Nőnap. Van ez a jeles, magasztos alkalom minden évben, amikor is ugyan hölgytársainkat és újabban az tomboló liberalizmus bűzlő szodomista mocsarában egyenlőség jegyében némely "férfi" "honfitársainkat" is megünnepelni kényszerülünk. Hogy honnan is ered a nőnap? Most kiderül, ha valaki neadjisten olyan tudatlan tuskó lenne, hogy nem tudja. És olyan kérdésekre is válaszokat kaphatunk, hogy mire is "jó" valójában(!) ez a nap...
A nőnap eredete: Március 8. - ezen a napon sok országban a főszerep a hölgyeké. A Nemzetközi Nőnapot csaknem egy évszázada ünnepeljük.
A nőnap a mai virágos, kedveskedős megemlékezéssel szemben munkásmozgalmi eredetű, harcos, a nők egyenjogúságával (munkavállalásával, ahhoz képest rengeteg panaszt regisztrálunk a túl sok munkájukkal kapcsolatban...) kapcsolatos demonstratív nap volt. A nemzetközi nőnap az egyszerű, de mégis történelmet alakító nők napja, ami azt a küzdelmet eleveníti fel, melyet a nők évszázadokon át vívtak azért, hogy a társadalomban egyenlő jogokkal és lehetőségekkel élhessenek. 1857. március 8-án emberibb munkafeltételeket és magasabb fizetést követelő 40 ezer textilipari dolgozó nő tüntetett New York utcáin. 1866. szeptember 3. és 8. között az I. Internacionálé (hivatalosan: Nemzetközi Munkásszövetség) első kongresszusán határozatot fogadtak el a nők hivatásszerű munkavégzéséről. Ez a határozat annak az évezredes sztereotípiának (másnéven népi megfigyelés) kívánt véget vetni, mely szerint a nők helye kizárólag otthon van.
Az 1899. július 14-én kezdődő II. Internacionálé alakuló közgyűlésén ismét napirendre került a téma: Clara Zetkin beszédében hirdette a nők jogát a munkához, az anyák és gyerekek védelmét és a nők széleskörű részvételét az országos és nemzetközi eseményekben. 1909-ben az Egyesült Államokban tartották meg az első nemzeti nőnapot február utolsó vasárnapjára, 28-ára igazítva.
Gyerünk, csinájuk meg!
A II. Internacionálé VIII. kongresszusán 1910. augusztus 28. és szeptember 3. között határoztak arról, hogy a nők választójogának kivívása érdekében nemzetközi jelleggel nőnapot tartanak. Ezekszerint ezúttal sem (háháh) fogok olyat hallani nőktől, hogy, nem mennek el szavazni! A határozatot a kongresszus elfogadta, de a megemlékezés pontos dátumáról nem született döntés. 1911. március 19-én Ausztriában, Dániában, Németországban és Svájcban tartották meg a világon először a nemzetközi nőnapot. 1917. március 8-án (a juliánus naptár szerint február 23-án, azaz: február utolsó vasárnapján, de mi nem vagyunk polkorrektek, úgyhogy csakazértis gergelynaptár rulz) Oroszországban nők tüntettek kenyérért és békéért. Négy nappal később – nem közvetlenül ennek a tüntetésnek a hatására – II. Miklós cár lemondott, s polgári kormány alakult, mely szavazójogot biztosított a nőknek. Ezzel vált véglegessé a nőnap dátuma is, mely a világ legtöbb országában március 8-a. A nemzetközi nőnapot 1977 óta az ENSZ is a világnapok közt tartja számon. Enter.
Magyarország a nőnapi felhíváshoz először 1913-ban csatlakozott, amikor az Országos Nőszervező Bizottság röplapokat osztott. (Volt is rá írva valami?) A következő évben, 1914-ben már országszerte rendezvényeket szerveztek. A Rákosi-diktatúrában a nőnap ünneplése kötelezővé vált. Az a korszak sok más hasznos és építő jellegű döntést is hozott, ugye. Az eredetileg különböző időpontokban rendezett nőnap 1948-tól szovjet (mimás) mintára március 8-ra esik. A nőnap Magyarországon is elvesztette az eredeti hangulatát, helyette a virágajándékozás dominál.
Biztos véletlenül maradt csak a virágajándékozás a domináns, nem feltétlenül a virágárusok kereslet növekedése miatt. Dehogy. Mint a többi műünnep, valentin meg ilyen-olyan napok. De ha már van és működik ez a jeles alkalom, emlékezzünk meg róla méltóan mindannyian, teljen ez a nap a szeretet, gondoskodás, odafigyelés, nyáladzás, rózsaszín álmok kergetésének jegyében. Férfitársaimat kérném arra, hogy hozzájuk legközlebb álló hölgyet, vagy akit annak vélnek, jól ünnepeljék meg. Mert hát ez arról szól, úgyhogy az év maradék 360akárhány (szökőévtől függően) levegőnek kell nézni. Ezekszerint.
Ennek különböző módjai lehetségesek, a fent említett virágozási mizéria, ami szintén már-már izzadtságszagú és bazmegmégvirágotiskellvegyekdeholnapraúgyiselszáradmegamúgyisfájnifogafejeeste hangulatban szokott elmenni. Vagy ha feltétlen vásárolni kell, mert ugye fogyasztói társadalom vagyunk, akkor beszerzünk bon-bont, csokit, dájetkókot, és egyéb fiszfaszt amire végképp nincs is szükség, de mert illik meg hát nem is tellik mert rosszul megy.
Ez a módszer könnyen félreérthető
Lehet még meglepni kedvesünket (ettől is agyfaszt kapok, jóhogy kedves, mi másért lennénk együtt?) nagyvonalúbb ajándékokkal, mint a bömbi, kúhetes, hegesztő maszk-szerű szemüveggyűjtemény, hajókirándulás és még sorolhatnám ajándékokkal. Naugye megéri kézzel-lábbal-szájjal megdolgozni ezekért a meglepetésekért, már 15 éves kortól kezdve. A legnagyobb meglepetés pedig még mindig az, ha a beígért jutalom elmarad:D
Na mivel már szó volt a dolog eredetéről, akkor ne felejtsük ki az értelmét sem. Most feltehetnék egy egyszerű eldöntő kérdést is, amire néhány fanatikus feminista öntudatos hölgy visszakézből rávágná a vélt valós válaszát. De. Ez nem kérdezz-felek és még csak sms-t se kell küldeni a 1782-re, ééééééésss itt az én mesém is véget érne, ezért most kifejtem mi is a válasz.
Aki nagyon válogat az majd jövőre megajándékozza magát innen
Lehet, hogy el fogok menni az általánosságok felé, de azért próbálom a nőnap köré fonni a témát. Mondjuk a majd' az összes többi ún. ünnep így épül fel, szóval érvényes erre a járatra is.
Elkezdődött az egész ott, hogy anno a nőknek nem voltak jogaik vagy valami hasonló. Kérdem én, nem volt elég dolguk akkoriban sem? Szülték lelkesen szakajtónyi puját és azokat tisztességben nevelni kellett, volt házuk, rendben kellett tartani ésatöbbiésatöbbi. Szerintem nem egyszerű külön-külön sem, hát még együtt. De ha dolgozni akarnak, miért is ne. Rengeteg munka van, ami kifejezetten nőies. Ha otthon nem talál tennivalót, akkor keres máshol. Ok. Mindenkinek megvolt a maga szerepe korra és nemre való tekintettel. De ezeket nem kéne összekeverni meg felcserélni. Ez utóbbi jellemző mostanában, ami a férfiakra szégyen.
Én tisztelem, becsülöm a nőket, bár azt nem tudom mennyire megterhelő lehet gyerekeket főleg manapság tisztességben felnevelni és vinni a házimunkát, vagy minek illik mondani, hogy ne legyen sértő ugye. De ha ez még mindig kevés lenne, és mégtöbbet és mégtöbbet akarnak dolgozni, akkor csak rajta. Jogos. És az egyenlő elbírálás és jutalmazás (fizetés) is evidens. Nem tudom azelőtt pontosan mennyi volt egy férfi és egy női nehézgépkezelő fizetése közti különbség, nem is érdekel. Viszont nem is jártak a nők által végezhető munkák akkora megterheléssel, mint a többi. De ha kohóban szeretnétek lányok dolgozni vasakat cipelve, akkor hajrá! Ezért nem is nagyon értem mi volt nagy felháborodás oka. Valószínűleg voltak olyan esetlek is, amikre csak ilyen választ kaptak, hogy mit képzelsz te magadról, te csak egy nő vagy... stb. Amit elítélek. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy csépeljük tovább az egyenjogúság fogalmát, viszont a szerepekről ne feledkezzünk már meg. Ne én hímezzek már bazmeg a hintaszékben ücsörögve és buzimárkot nézve a viván, csak mert az asszony most épp karriert épít a multinál (mert hát egyen kell rangulni és ezt jól meg is mutatják egyesek) jó magasra felszopva magát, a gyereket meg nevelje az állam a bölcsödében. Megszültem, annyi dolgom volt, innen már egyenjogúság van, csinálja apuka. Mert ha szülni tudnánk már nekünk kéne azt is csinálni, mivel karrier van meg időre menni a fodrászhoz. (Tudom, hogy már szült "férfi" is, de aki fel meri hozni ledobom tajgetosztól. Itt tartunk...)
Kivívták maguknak az otthon unatkozó és javában semmirekellő (kivétel a kivétel...), nők maguknak, hogy ugyanazt akarják csinálni, amit a férfiak, csak azért, hogy után mégtöbbet kipanaszkodhassák magukat a műkörmösnél a rengeteg rájuk háruló felelősség és egyéb teher miatt. Csak tessék! Azt meg csak jópofán megmosolyogjuk, mikor büszkék rá (tisztelet a kivételnek), hogy egy pohár víz melegítésére is alkalmatlanok, de igazából csak simán szánalmas.
De mivel már van ez a nőnap, akkor legyenek büszkék, hogy micsoda szabadságharcokat vívtak meg. Viszont, hogy ebből kötelező ünnepet kell csinálni, az már erőltetett és fölösleges falat lenyomása a torkunkon. Valahonnan nem rémlik az elnyomott (kiirtott) és felszabadult és erőltetetten megemlékezős sztori? Büdös? Mert akkor 5 év a hűvösön. Naugye.
Nem tudom miért kell így nyomatni a dolgot, a többi napon lehet szarni le őket? Nem kell válaszolni... Akkor meg miről beszélünk? Ugyanazt a törődést ésatöbbi meg lehet/kell adni egymásnak ugyanúgy és nem erre a napra és csak egyoldalúan koncentrálva ráerőltetni az emberre. És ha ezúttal nem a magukban kitalált színű virágot és alakú bon-bont vagy pont, hogy csak ezeket kapják, akkor kész a cirkusz és itt a világvége hangulat, mert hát ilyen baklövést végrehajtani,atyaisten!!!
Összefoglalva: Remélem kivehető az írásból a mondanivalóm lényege, és ebben a formában így nem látom értelmét a dolognak, mint ünnep. Annyira jó szinte csak ez az egész mizéria, hogy a figyelem- és önbizalomhiányos nők magukat a középpontban tudhassák, még ha csak egy napra is, viszont ettől még semmi nem fog változni. Főleg ha így erőltetik az illetők. Hölgyeim! Inkább arra törekedjetek, hogy ez evidens legyen és ne kötelező! De ne legyek már csak azért büdösparaszt, mert (kb. egyedül én) kimondom a vélmenényemet. Ja még valami. Ha egyenjogúak vagyunk, akkor pl. az se gond, ha nem engedünk titeket előre az ajtóban?...
De mivel van ez a nap, én sem bújhatok ki a köszöntés alól, így követeli az illem és mert...Mért is? Szóval: Minden kedves hölgy honfitársamnak és olvasónknak boldog nőnapot kívánok és küldenék is egy virágot nekik!
Najó:D Komolyra fordítva a szót: Innen is őszinte üdvözlet hölgyeim, sokat köszönhetünk nektek, mercy, hogy van nekem!;D További szép napot! És várom a szerkesztőség nevében is a férfinapi üdvözléseket. Köszönjük!
Rögtön két csokor is! Na, jóarc vagyok?;D
Ui.: Elmondtam a véleményem, nem kell egyetérteni!
Friss beugatások