Igen, ez egy promó videó lett volna az új Mustangról. Csak így sallangmentesen. Persze a gép nem a napokban jött ki, már tavaly sor került Los Angelesben a bemutatóra. De a rovat célja nem is az autók (eddig még csak autók) azon melegében való tálalása. És nem is az objektív tudósítás, mivel a saját szájízünk szerint kapnak helyet az oldalon a tartalmak. Így járt a legutóbb elkészült Lovacska is, mivel ez az én saját kedvencem, és ezzel nem is vagyok egyedül. Úgy általában, a nagyvilágban. Úgyhogy most jöjjön is először (ezért a Vol. 1.) a 2011-es modellév Ford Mustangja!
2011 Mustang, kerek-perec. Párásak a szemeim.
Nem kell dizájner szemmel vizsgálódni ahhoz, hogy megállapítsuk azt a pár átszabást a külső és belső formákban, amit alkalmaztak a tervezők az új modellen. A Mustang lényegében már a 2005-ös szériaváltástól majd' ugyanazt a kasztnit használja, ha szabad így lesarkítani a dolgot. De ugye győztes csapaton ne is változtassunk. Nekem például nagyon is tetszik ez a stílus, amit a retró stílus tiszteletére visznek tovább. És ha ebbe nagyon belenyúlnának, már nem lenne az igazi.
Ahhoz, hogy az én tetszésemet annyira elnyerte, hozzátartozik a classic amerikai izomautó legenda, amit a Mustang képvisel, és ezt a megfizethető ára és fogyasztása is kiegészíti. De még sorolhatnám a legapróbb eldugott csavaralátétektől kezdve, a cápaorron keresztül a tipikus Mustangos fortyogós-huttyogós-höblögős motorhangig az összes vonását, amiért szeretem, de teljesen fölösleges. A hibáit meg leszarom, nyilván lehet találni mindenben, nem kell felsorolni, köszönöm!
Az elmaradhatatlan póni-logó hátul és az új X-Pipe kipufogó kivezetései
Éppen itt volt az ideje annak, hogy a Ford lecserélje a Mustang alapmodelljét hajtó, kissé elöregedett erőforrását. A 2011-es modell már nem vall szégyent a konkurencia előtt sem, ráadásul jóval kevesebbet fogyaszt, mint leköszönő elődje.
A Ford póniautójának többféle, az alapmodellnél jóval erősebb modelljeivel kelleti magát, mégis az eladások döntő többségét a V6-os belépőmodell teszi ki. Azonban az eddig használt erőforrás felett már rég eljárt az idő – ráadásul a konkurens modellek kilométerekkel (amerikaiul mérföldekkel) elhagyták teljesítményben -, így a gyártó megtette a szükséges lépéseket.
A 4,0 literes V6-os blokk helyébe egy kisebb hengerűrtartalmú, de sokkal határozottabb erőforrás lép. A 3,7 literes, Duratec V6-os, DOHC TI-VTC (Twin Independe Variable Timing Chamsaft) elvű motor 305 lóerőt és 380 Nm-t teljesít, ami fényévekkel jobb elődjénél (210 LE, 325 Nm). Jelentése: Kettős, függetlenül változtatható vezérműtengelyes időzítés. A Ford így nevezi a változtatható szelepnyitásű motorjainak az ezredforduló után továbbfejlesztett változatát, amelyben mind a szívóoldali, mind a kipufogószelep nyitásának ideje egymástól függetlenül változtatható a bütyköstengely csekély elforgatásával.
Odabent dobog a 305 pacis ménes
.jpg)
A motorhoz hatsebességes automataváltót kapcsoltak, így a gyár szerint 25 %-kal (!) kevesebb üzemanyaggal beéri a V6-os aggregát
A külső a lényegében a 2010-es modellé, a hangja viszont meglepően sportos, nem sok különbség van a GT V8-as blokkjához képest. Ezek mellett önzáró differenciálművet és keményebb lengéscsillapítókat, illetve stabilizátorokat kapott az autó. Akik pedig tovább csinosítgatnák és dinamizálnák az autót, azok részére rendelkezésre áll a “Performance Package”, amely egyebek mellett 19 collos felniket, GT front- és farkialakítást, és kisebb végáttételű diffit is tartalmaz.
A megizmosodott pacihoz már nem elég egy határozott HŐŐŐ!
Jó értelemeben egyszerű, letiszult, bár a befúvó kicsit puritán
A belsőben csak a 8000/percig és a 160 mérföld/óráig kalibrált fordulatszám- és sebességmérőmérő jelenthet újdonságot.
Ha a címben lévő Vol. 1. nem szúrt volna szemet valakinek, akkor megsúgom, hogy van! Mégpedig azért, mert nem lehet szó nélkül elmenni amellett, hogy egy GT-t is beújítottak a tervezők a 2011-es évre, amiről majd a Vol. 2-ben lesz szó. Tessék ujjtördelve várni!
Friss beugatások